Férfiak gyásza

A halál az életünk természetes része, ami elkerülhetetlen, mégis keveset tudunk, és még kevesebbet beszélünk róla. Társadalmunkban a férfiak gyásza még inkább tabusítva van, holott nincs semmilyen tanulmány vagy bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a férfiak gyásza könnyebb vagy gyorsabb lenne, mint a nőké. Egy férfitől természetes, kőbe vésett elvárás, hogy legyen erős, kemény, határozott.  Ezt támasztja alá, hogy sajnos még a mai napig sokan mondják a kisfiúknak vigasztalásképp a „Katona dolog.” mondatot, tehát azt sugallva, hogy ezt ki kell bírni, ez nem számít, ne sírj, ne fájjon. A felnőttkorban is megvannak a hasonló férfiakra vonatkozó hiedelmek, mint pl.: „A férfiak nem sírnak.”, „Egy férfi legyen erős támasz.”, „Egy férfi dolga megvédeni a nőt, és a családját.”, stb. amik nehezítik az érzelmeik kimutatását, megélését, és a gyászfeldolgozást.

Az önmagában megterhelő gyász a férfiak számára még nehezebb, hiszen például egy pre- és perinatális veszteség után, saját gyászát elfojtva, sokszor a háttérbe szorítva igyekszik a párját támogatni, ugyanakkor a család, a környezet számára az erőt és a stabilitást sugározni. Fontos kihangsúlyozni, hogy „érezni” nem férfi vagy női dolog. Egy férfi ugyan úgy megéli a fájdalmas érzéseket, csak éppen nincs rá eszköze, nem tudja, mit kezdjen vele. Sok esetben a barátok sem tudnak megfelelő támaszt és vigaszt nyújtani egy gyászoló férfi számára, hiszen ugyanabban az „erős férfi” szerepben vannak. A passzív gyásznak számtalan negatív hatása van, ilyenkor gyakori reakció a munkába, különböző tevékenységekbe, esetleg az alkoholba való menekülés. Ezek hatalmas energiát emésztenek fel, és ezáltal gátolják, hogy a jelen életben meglévő kapcsolatok jól működjenek.

A gyásszal és a gyászolóval szembeni társadalmi elvárás – mi szerint minél hamarabb legyünk túl a gyászon, és térjünk vissza a „normál hétköznapokba” -, szintén nem segíti a férfiak gyászát, és például sok esetben a munkahelyek sem toleránsak a férfi dolgozókkal, ha gyászolás miatt hiányoznak a munkából. Azonban ha egy veszteség nincs elgyászolva, az hosszú távon negatívan kihat az életünkre. Rögzülhet bennünk a félelem a veszteségtől, a haláltól. A lelki fájdalom sokszor testi tüneteket okoz, rátelepedik a családi és baráti kapcsolatainkra, negatívan befolyásolja a környezetünkhöz való hozzáállásunkat. Sokan a feldolgozást tévesen a felejtésben és az érzelmek elfojtásában látják, ám a fel nem dolgozott veszteségek halmozódnak, és van, hogy a legváratlanabb élethelyzetekben jelentkeznek újra.

A férfiak számára a gyászfeldolgozás fontossága minden veszteségre igaz, lehet az egy szerelmi kapcsolat megszakadása, egy szeretett személy halála, vagy egy végtag, illetve szerv elvesztése. A férfiakat is meg kell hallgatni, teret és időt biztosítani számukra a gyászhoz, és annak feldolgozásához. Ha egy férfi úgy érzi, hogy szakember segítségét szeretné igénybe venni, célszerű meghagyni a választás lehetőségét számára. Szakemberként fontosnak tartom, hogy beszéljünk a férfiak mentális egészségéről, hívjuk fel rá a figyelmet, hogy azért mert valaki férfi, attól még ugyan úgy vannak érzései, amivel foglalkozni, amiről beszélni kell. A gyászfeldolgozás szükségessége a férfiak esetében is vitathatatlan.

„Vannak pillanatok, amikor egy férfi is sírhat, anélkül, hogy szégyenkeznie kellene.” - Graham Greene