Útmutató

Zavar, bizonytalanság, félelem, tehetetlenség, legszívesebben felszívódnék – ezek a leggyakoribb érzések, mikor egy gyászolóval találkozunk, (…) nem tudjuk, mit mondjunk. „Hogyan segítsek?”, „Mit mondjak?” – ezek a leggyakoribb kérdések, amik felmerülnek akkor, ha egy gyászolóval találkozunk.  Általános reakció az is, hogy szó szerint lefagyunk, vagy zavartan elmondunk egy-egy sablonos mondatot, és igyekszünk minél előbb túl lenni a találkozáson/beszélgetésen.  Gyakran hallom a klienseimtől, hogy milyen, számukra megdöbbentő, sokszor sértő és fájó reakciókat, kéretlen tanácsokat kapnak a környezetüktől, hogy egy pillanat alatt válnak kerülendővé, mintha valami fertőző betegségük lenne, sőt, volt, aki úgy fogalmazott, azt érzete, mintha láthatatlanná vált volna, ha tehették észre sem vették az ismerősei.

Ennek oka, hogy a gyász tabusítva van, a társadalmunk elzárkózik, elfordul a halál, a haldoklás és a gyászolók elől. Nem tudjuk, nem tanultuk meg, mit mondjunk, kényelmetlenül érezzük magunkat, és eszköztelenek vagyunk. Érzelmileg egy olyan sérülékeny időszakban, mint amilyen a friss gyász, ezek a mondatok akár barátságok, és családi kapcsolatok megromlását is eredményezhetik, szerencsés esetben csak átmenetileg. Hoztam néhány mondatot, hogy mit NE MONDJUK egy gyászolónak:

Tudom, mit érzel. Most erősnek kell lenned. Engedd el. Mindennek megvan a maga oka. Hosszú élete volt, másnak még ennyi sem jutott. Most legalább már nem szenved. Ő már egy jobb helyen van. Még mindig gyászolsz? Öngyilkosság esetén – Magának köszönheti. Mindenkinek a saját felelőssége az élete. Fogadd el, nem akart már élni. Vetélés, gyermek elvesztése esetén – Lesz majd másik. Biztosan beteg volt, a természet okos, szelektál. Örülj neki, hogy van még egészséges gyereked. Fogadj örökbe, annyi árva gyermek van.

Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma gyász sem – ezért nem lehet, és nem is szabad általánosítani, és összehasonlítani két ember gyászát, még akkor sem, ha ugyanazon a veszteségen mennek keresztül.

Néhány ötlet, hogy MIT MONDJUNK egy gyászolónak:

Részvétem. vagy Fogadd őszinte részvétem. Nagyon sajnálom. Bárcsak tudnék valami okosat mondani, de nincsenek szavaim. – Meg is kérhetjük a gyászolót, hogy mondja el, mi esne jól neki, miről szeretne beszélni, hallani. Tudod a telefonszámom, bármikor hívhatsz, ha úgy érzed, szükséged van rám, vagy valamiben tudok segíteni.

AMIT TEHETÜNK:

A jelenlétünket adhatjuk, a legtöbbször szavak sem kellenek. Meleg étel, és bevásárlás biztosítása, számlák, egyéb adminisztráció intézése. Háziállatról való gondoskodás. Sétálni, természetbe vinni. Meghallgatni, akkor is, ha sokszor ugyanazt ismétli, ugyanarról beszél.

„Az igazság az, hogy nem hiszem, hogy a barátaim bánnák, ha kinyitnám a számat, és elmondanám, mire lenne szükségem ahhoz, hogy több támogatást és kényelmet érezzek. Miért is bánnák? A helyükben én biztos nem bánnám. Azonban mikor az egész létezésem tehernek tűnik, nem olyan könnyű még több segítségért fordulni másokhoz.” - Lara Parker (laraparker)