Pozitív - Negatív
Létezik különbség egészséges és egészségtelen maximalizmus között? Arra a kérdésre, hogy a maximalizmus pozitív vagy negatív tulajdonság, vajon ki, mit válaszol?
A hétköznapokban nem csak a munkában, hanem egyéb tevékenységeinkben is ki akarjuk hozni magunkból a maximumot, ami akár inspirálhat is. Más a helyzet akkor, ha valaki kizárólag a tökéletességre törekszik, és így elégedetlenné válik nem csak a maga, hanem a környezete teljesítményével is. Beszéljünk a maximalizmusról, hogy miért akadályoz, vagy éppen visz előre az életben. Vajon segít a kitűzött célokat elérni, vagy hátráltatja azok megvalósítását?
A maximalizmusnak két típusa van; a pozitív (vagy adaptív), valamint a negatív (vagy maladaptív). Általánosságban elmondható, hogy aki saját magával szemben magasra teszi lécet, az a legjobb eredményre törekszik, ennek érdekében mindent megtesz. Ahhoz, hogy a maximális teljesítményt hozzuk ki magunkból a mai felfokozott életvitel mellett, szükség van olyan tulajdonságokra is, mint pl.: a rugalmasság, kitartás. Akik pozitívan élik meg a maximalizmust azok pszichésen egészségesebbek, jól fogadják a kritikát, vagy akár elébe is mennek, és bátran mernek véleményt kérni a teljesítményükről. Nem félnek attól, ha hibáznak, sőt úgy fogják fel, hogy tanultak valamit, ahhoz, hogy elérjék a vágyott eredményt. Ezáltal folyamatosan fejlődnek és így egyre jobbak és jobbak lesznek, ami önbizalmat ad nemcsak a munkában, hanem az élet más területein is. A rész sikereknek is képesek örülni és értékelni azokat, így támogatva önmagukat. Ugyanakkor tisztában vannak azzal is, olyan, hogy tökéletes nincs, és egy jól és időre elvégzett munkát tudnak értékelni. A feladatokat örömmel végzik, ettől válnak természetessé, lazává. Ellenben akik egészségtelenül maximalisták, azok túl komolyan veszik a feladatukat, amit nagyon jól akarnak teljesíteni, és a tökéletességre törekszenek. Éppen ezért agyalnak rajta, és halogatják azokat, ami szorongást okoz. Mivel általában kicsúsznak a határidőkből is, marad a kapkodás, és így szinte garantálható, hogy az elkészült munkával elégedetlenek lesznek. Gyakran tűznek ki irreális célokat, amiket ha nem tudnak elérni, csak további rossz érzéseket okoznak magunknak. Rosszul élik meg, ha hibáznak és általában ez az életük többi életterületre is kihathat.
Az egészségtelen maximalizmuson segít felülkerekedni, ha a feladatokat nem halogatjuk, hanem elkezdjük, reális célokat tűzünk ki, nem a tökéletességet hajszoljuk, és merünk örülni a kisebb sikereknek is. Összefoglalva az a véleményem, hogy a mai világ éppen elég kihívást és meglepetést tartogat nap, mint nap, számunkra, amikkel meg kell küzdenünk, így felesleges teljesíthetetlen célokat kitűzni. Legyünk magunkkal szemben sokkal türelmesebbek, és figyeljünk oda saját igényeinkre, ismerjük el, ha valamit jól csinálunk. Merjünk hibázni, mert ha utólag visszatekintünk egy-egy hibánkra, meglátjuk azt is, hogy mit tanulhatunk belőle.
„Ne féljenek a tökéletességtől! Sosem érik el.” - Salvador Dali