Naplóírás
Az írásnak van egyfajta felszabadító ereje: „ A szó elszáll, az írás megmarad.” – tartja a mondás.
Egy veszteség feldolgozásában számtalan módszer és eszköz áll rendelkezésre, hogy segítse ezt a nehéz és olykor fájdalmas folyamatot. Az, hogy kinek mi válik a segítségére, egy teljesen egyedi dolog, hiszen ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma gyász sem. Ebben a blogban egy olyan tevékenységet mutatok be, ami minden ember számára könnyen elérhető, és az sem szab határt, hogy kézzel írott vagy digitális formában készül el.
A naplóírás, azóta életünk része, mióta írni tud az ember, és ez napjainkban is velünk maradt, sőt, talán nem is lehetne ennél divatosabb. Gondoljunk csak bele, hogy mennyire színes és széles palettája van az előre nyomtatott különböző tematikájú naplóknak, mint a hálanapló, a különböző év- és sikertervezők, spirituális témájú naplók, stb. Magának a naplóírásnak számos egészségügyi előnye van: csökkenti a stresszt, csillapítja a szorongást, enyhíti a depressziót, erősíti az immunrendszert, segíthet jobban aludni és jobb döntéseket hozni, segít feldolgozni a traumákat, javítja a memóriát és a hangulatot, fejleszti a kreativitást és önfejlesztő hatással bír. Ám ami talán a legfontosabb, a gyászfeldolgozásnál mindenképp, hogy: emlékeket gyárt.
Egyes tanulmányok szerint a naplóírást hatékony terápiás eszközként tartják számon. Az írás lehetőséget ad arra, hogy azokat a gondolatokat, érzelmeket, amiket nem szeretnénk, vagy nem tudunk kimondani, leírjunk, és ezáltal fizikai formába öntsük. Segít elérni a megkönnyebbülést. A naplóírás hozadéka a befelé figyelés, az intim és bizalmas tér megteremtése önmagunkkal és az érzelmeinkkel. Segít abban is, hogy kifejezzük magunkat a naplónk által. Rajtunk múlik, hogy milyen a füzetet választunk, milyen a borítója, vastagsága, és mivel írunk bele, az íráson kívül milyen tartalommal töltjük meg, pl.: fényképek, saját rajzok, illetve beragasztható kis emlékek, textil darab, préselt virág, egy-egy kivágott újságcikk, stb.
A naplóírás hozzásegít, hogy jobban megértsük magunkat, hogy kapcsolódjunk a veszteségünkhöz, ezáltal időt és teret adva saját magunknak. Arról írhatunk, amiről akarunk, így nincs olyan, hogy „jó vagy rossz”. Megfogalmazhatjuk saját kérdéseinket, amiket időről időre megválaszolva nyomon követhetjük az érzelmeink változását, alakulását. Ahogy az oldalak telnek, úgy az idő is. Hetek, hónapok vagy évek múlva értékes emlékekké válnak a leírt sorok, életünk történetévé. És valami mássá is, hiszen benne vannak a tapasztalásaink, amik egyben erőforrásokká válhatnak, amiből újra és újra meríthetünk.
„Olykor könnyebb papírra vetni a legmélyebb gondolatainkat és érzéseinket, mint kimondani őket.” - Louise Walters