Mindenszentek, halottak napja
Gyakran ez a két ünnep összeolvad és nem is tudjuk pontosan melyik mit jelent, és mik a hozzájuk kötődő szokások, hiedelmek. A mindenszentek és a halottak napja között sokszor nem tesznek különbséget, a közhiedelemben gyakorlatilag eggyé vált, pedig van különbség a kettő között.
A mindenszentek a keresztények ünnepe, az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén tart. A mindenszentekkor azokat a megdicsőülteket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt az egyházi kalendárium név szerint nem emlékezhet meg, illetve akiket nem avattak szentté. Számos szokás kapcsolódik a mindenszentek napjához, Magyarország egyes vidékein bevett szokás volt, hogy a családok halottaiért harangoztak, máshol ételt adtak a szegényeknek és rászorulóknak, sok helyen ünnepi ételt főztek, kalácsot és cipót sütöttek, és családi vacsoránál a halottaknak is terítettek. Ezen a napon tilos volt a munka, hogy a ne zavarják a halottak nyugalmát, de volt olyan település, ahol mindenszentek napján választották meg a bírót, és a cselédeket is ekkor fogadták fel. Mindenszentek és halottak napja közötti éjszakán a néphit szerint a templomban a halottak miséznek. Halottak napján, november 2-án a katolikus egyház minden elhunytról megemlékezik. A halottak napjához is kötődnek szokások, például Topolyán a sírokra is tesznek élelmet, Ipolyhídvégen a közös ebéd, majd temetőlátogatás, a mosási tilalom, ami nem csak halottak napján, hanem az egész héten kötelező volt, és a földeken sem lehetett dolgozni ezen a napon.
Napjainkban a mindenszentek és halottak napja egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe, az ilyenkor meggyújtott gyertya fénye az örök világosságot jelképezi. Az emlékezésre nincs szabály, hagyományok és szokások vannak, amiből mindenki eldöntheti mi az, amit magáénak tud. A halottak napjának ünneplése is családonként változhat, amiket a család évek, akár évtizedek alatt a saját maga elképzelései és igényei alapján alakít ki. A hagyományok háttérbe szorulásának és a szokások változásának okai sokfélék, a teljesség igénye nélkül; a temetkezési szokások megváltozása, pl. a Szórásos temetés elterjedése – itt nincs konkrét sírhely, ami gondozásra szorul -, a felgyorsult élet okozta időhiány – vidéken lévő sírhelyek látogatása sokszor megoldhatatlan -, vagy külföldre költözés esetén is változhatnak azok. Éppen ezért nyitottabbaknak kell lennünk, és ezen a téren is el kell fogadni a sokszínűséget. Vannak, akik a temető látogatása nélkül emlékeznek, és bár ez kevésbé látványos, ettől még ugyanúgy gyakorolható a megemlékezés, ami ennek az ünnepnek a lényege. Arra is láttam már példát, hogy egy baráti társaság a halottak napja apropóján gyűlt össze, sütöttek-főztek, és az együtt töltött idő alatt beszélgetésekkel, történetek mesélésével emlékeztek meg a halottaikról. Az elhunytakról való megemlékezés leggyakoribb formája, amikor a családok kilátogatnak a temetőkbe, a sírok rendbetétele és megtisztítása után virággal, koszorúkkal díszítik azokat, gyertyát gyújtanak, imádkoznak, emlékeznek. Ilyenkor az egész temetőben gyertyák és mécsesek százai égnek, vigasztalást nyújtva a hátramaradottaknak. Bár a hagyományok és szokások őrzése fontos és szép része az életnek, a mindenszentek és halottak napja legfontosabb üzenete, az emlékezés.
„Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él s mint fán se nő egyforma-két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.” - Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd