Különböző
Az életben annyi minden különbözik egymástól. Az emberek személyisége, fizikai adottságai, a körülményeik, a családi viszonyaik mind-mind eltérőek. Miért éppen a gyászunk lenne hasonló?
Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma gyász sem. Ez a mondat a gyászfeldolgozás egyik alappillére. Számomra, mindenképp, hiszen a munkám során abszolút beigazolódott. Az emberek közötti különbségeket szinte fel sem tudnánk sorolni, ugye? A gyászfeldolgozás szempontjából az egyik legfontosabb, hogy mindenkinek más a lelkivilága, érzelmi habitusa. Lehet hasonló egy másik emberéhez, akár egy közeli családtaghoz, egy baráthoz, de teljesen sosem lesz ugyanolyan. Az érzelmeink, a lelki beállítottságunk az érzelmi állóképességünk, a viselkedésünk, és az érzelmi reakcióink is különbözőek, hiszen nem vagyunk egyformák. Így van ez akkor is, ha egy veszteség ér minket. Minden ember gyásza egyedi, mint a DNS-ünk, vagy az ujjlenyomatunk, tehát az, hogy ki hogyan gyászol, és mennyi idő alatt, az is különböző. Fontos kihangsúlyozni, hogy nincs „jó”, vagy „rossz” gyász, csak más. Ahogy az is, hogy milyen megküzdési technikákkal rendelkezünk, milyen erőforrásaink vannak, és milyen erőforrásokat fedezünk fel magunkban a feldolgozás során.
A gyász a veszteségre adott természetes reakció. Talán a legsúlyosabb veszteség egy ember életében, ha egy szeretett személyt veszít el. Természetes, hogy a gyászfolyamatban nem mindenki tart ugyanott, ahol a másik, még egy családon belül sem. Éppen ezért fontos, hogy tiszteletben tartsuk a gyászoló érzéseit, tapintatosabbak és elfogadóbbak legyünk a viselkedésével szemben. Nincs helye az összehasonlításnak és párhuzamot sem lehet vonni két, vagy akár több ember gyásza között. Segíthet, ha időnként az érintettek átbeszélik, hogy ki hol tart a gyászban, így jobban megértik egymást.
Ez egy nehéz és sokszor fájdalmas út, amit nem lehet sem megspórolni, sem átugrani. Érzelmileg, sőt fizikailag is megterhelő időszakok, kavargó érzelmek váltogatják egymást. Szembenézni és közel engedni magunkhoz a veszteségünket komoly önismereti utazás, és magában hordozza a személyes fejlődésünket is, ami a gyászból való felépülésünk kulcsa. Egyedül kell megdolgozni érte. Senki nem tud segíteni abban, hogy helyettünk érezzen, se abban, hogy helyettünk gyászoljon. Becsüld meg a gyászod. Lehet, furcsán hangzik, de nagy igazság van benne, hiszen a gyász nem múlik el, a gyászt körbenövi az élet.
„Nincs emberi egyenlőség. Csak emberi különbözőség van.” - Kosztolányi Dezső