Hibázni
A tökéletesség látszatát nyújtó világban hibát véteni elsőre ijesztő, ám átgondolva sokat profitálhatunk belőle.
Hibázni tudni kell. Soha nem volt aktuálisabb ez a mondat, mint most, amikor eljött annak az ideje, hogy a hibára, amit vétünk, megtanuljunk lehetőségként tekinteni. Annál is inkább szükség van erre a látásmódra, mivel a mai világban szinte mindent ellep a tökéletesség hajszolása. A hiba természetes, a része annak, hogy dolgozunk, alkotunk, a tökéletlenség az életünk része. Minden emberrel előfordult már, hogy hibázott az életében, akár a munkájában, vagy párkapcsolatában, stb. Bármennyire is igyekszünk, nem vagyunk tökéletesek, ez teljesen természetes, ahogy az is, hogy nem midig sikerül minden a lehető legjobban, az elvárt, előre eltervezett eredménnyel. Nyilván amikor szembesülünk a hiba tényével, az nem a legjobb érzés, van bennünk egy nagyadag csalódás, elkeseredés, pillanatnyi düh, vagy netán harag is, magunkkal, sőt, néha mindennel és mindenkivel szemben. Ilyenkor azonban nem árt megállni egy kicsit, és átgondolni, hogy mi az, amit az elrontott dolog adhat. Az alábbi felsorolásban összegyűjtöttem az általam legfontosabbnak vélt pozitív dolgokat, amit az elkövetett hibák által kaphatunk.
Az első mindenképpen a tapasztalat, hogy ez így, ebben a formában nem kivitelezhető, legalábbis nem a nekünk megfelelő módon. Ezzel már egy óriási dolgot nyerhetünk, ha a későbbiekben ezt a tapasztatot felhasználva, hasonló szituációkban végiggondoljuk a lehetséges kimenetelt. A második, amit a hiba által kaphatunk, hogy kitűzünk egy reálisabb célt, amihez számba tudjuk venni az erőforrásainkat, jobban figyelve a szükségleteinkre. A harmadik, hogy a hibáink által megtapasztaljuk, hogy nem vagyunk tökéletesek (ahogy senki sem), így sokkal empatikusabbak leszünk magunkhoz, és hasonló helyzetben másokhoz is, hiszen már tudjuk, milyen „ebben a cipőben” járni. A negyedik, hogy a hibázás által lehetőségünk van segítséget kérni és kapni. Sajnos még mindig él és erősen jelen van a közhiedelmben, „Az erős ember mindent megold.” és az ehhez hasonló mondatok, ám ennek éppen az ellenkezője igaz. Segítséget kérni az erő jele, aminek számtalan egyéb pozitív hozadéka is van, többek között, hogy kapcsolódunk a környezetünkhöz, a közös munkának, gondolkodásnak összekovácsoló szerepe van, javulhat és fejlődhet a kommunikációnk, a problémamegoldó képességünk, biztosítjuk az információáramlást. Az ötödik, amit a hibának köszönhetünk, az új ismeretek, készségek elsajátítása, kreatív megoldások kipróbálása, ami nagyon fontos és hasznos tudást biztosít, ugyanakkor bátrabbak és sokkal kísérletezőbbek lehetünk, és a rugalmasság, mint tulajdonság nem árt a mai világban. A hatodik és az egyik legfontosabb, hogy a hibáink a fejlődésünk kulcsa, szó szerint, hiszen a hibáinkból tanulva fejlődhetünk. Végül, de nem utolsó sorban rutint ad, és növeli a váratlan szituációkban való helytállásunkat, és a rugalmasságunkat.
A hibázás tehát sok mindenre ad lehetőséget, amiket érdemes kiaknázni, ezáltal növelve hatékonyságunkat, fejlesztve problémamegoldó képességünket, amit az életünk számtalan területén kamatoztathatunk a jövőben. Hibázni ér, és időnként szükséges is, ahhoz, hogy fejlődhessünk, és egy új szemszögből tudjunk ránézni a feladatainkra és saját magunkra is. Sokat elmond egy emberről az, hogy miként reagál arra, ha hibát vét. Vállalja érte a felelősséget, és a kijavításán fáradozik, vagy kihátrál a számára kényelmetlen szituációból? Nem véletlen, hogy ez a téma ma már egyre több munkahelyi tréningen, és mentálhigiénés előadáson is megjelenik. Ne féljünk attól, ha hibázunk, hanem használjuk fel.
„Néha annyira szórakoztató hibázni, hogy szerintem már ezért megéri.” - Fredrik Backman