Háziállat - Társállat elvesztése
Amikor megszeretünk egy állatot, aki életünk része lesz, egy egészen különleges kapcsolat jön létre, ami onnantól kezdve meghatározza az életünket.
Hű társunk rengeteg örömet hoz az életünkbe, tartalmassá válnak a hétköznapok, gondoskodást, odafigyelést kíván egy háziállat, akár egyedül élünk, akár családban. A velünk élő állattal megosztjuk a mindennapjainkat, kialakított napi rutinunk szerves része, sőt akadnak olyan emberek, akik együtt is dolgoznak a kedvencükkel. Az érzelmi kötődésen kívül a rendszeres fizikai aktivitásban is fontos szerepet játszik a háziállat. Csak a gazdik tudhatják, hogy milyen különleges és erős kötelék alakulhat ki a kis kedvenccel.
Az állatok szeretetet és feltétel nélküli elfogadást nyújtanak a gazdinak, ennek köszönhetően olyan bensőséges érzelmeket és élményeket élhetnek át az kedvencek és gazdáik, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Az sem számít ritkaságnak, ha az ember életében a legfontosabb szereplő, pl: idős, egyedül élő embereknél vagy ahol az állat segítő szerepet tölt be. Bár az állatok rövidebb ideig élnek, mint az emberek, mégis legtöbbjük több mint egy évtizedet is megél. Ez az idő alatt számtalan módon tapasztaljuk meg az állattartás pozitív hatását az életünkben, és a hosszú idő alatt szoros kötelék alakul ki.
Mikor egy háziállat meghal, aki családtagnak számított, természetes, hogy mély fájdalmat és szomorúságot érez az egyedül maradt gazdi. Hosszú évek után elveszíteni hű társukat, önmagában is óriási teher, sokszor azonban a legnagyobb megrázkódtatás meghozni a döntést, ha el kell altatni az állatot. Bár az eutanázia az állatoknál megengedett eljárás, a fájdalmas végső szót a gazdinak kell kimondani. Az utolsó napok, órák a legnehezebbek, hiszen tudjuk, ez a búcsú örökre szól. Az érzések ilyenkor kavarognak és felmerülnek a gyötrő kérdések, Mindent megtettem? Biztos, hogy jó döntést hoztam? Most van itt az ideje? Nem tudnánk még egy kis időt nyerni? Ilyenkor a gazdi gyakran küzd a bűntudattal és az önváddal. Hirtelen hatalmas űr keletkezik az addig szeretett kedvenc után. Jogosan érzi azt a gazdi, hogy ezt a veszteséget soha nem heveri ki, a fájdalmat elviselhetetlennek érzi. A társadalom és a gazdit körülvevő környezet azonban nem biztos, hogy ugyanolyan tisztelettel kezeli egy háziállat elvesztését, mintha egy embertársuk halt volna meg. Előfordulhat, hogy éppen ezért nem tudják az évekig hű társukat gyászolni, a veszteséggel kapcsolatos érzelmeket kimondani.
A feldolgozásnak a Hogyan tovább? sokszor kilátástalan kérdésében is nagy szerepe lehet, ami meghatározhatja a gazdi elkövetkezendő éveit. A gyászfeldolgozás szükségessége vitathatatlan egy hűséges kedvenc elvesztése esetén.
„Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik” - Anatole France