Határok meghúzása

A veszteségfeldolgozás során szinte minden kliens esetében előbb-utóbb szóba kerül a személyes határok meghúzásának kérdése. Egy nehéz élethelyzetben természetes, hogy fontossá válhat a határok kijelölése, vagy a korábbi határok átgondolása. Joggal, hiszen ha a veszteségeinkkel szembenézünk, nem csak a feldolgozás utáni megkönnyebbülést érjük el, hanem a továbblépésünk minőségét is nagyban befolyásoljuk. Nézzük meg mit jelent a határ húzás, és miért olyan fontos? Szavakkal és cselekedetekkel kijelölöd azt, hogy neked mi fér bele és mi nem, az életedbe, másrészt lehetővé teszi számodra az igényeid és szükségleteid egyértelmű kifejezését, a saját érdekeid képviseletét.

A határok felállítása nem más, mint tisztelet. Elsőre egyszerűnek tűnik kimondani, de megtenni néha nehezebb és vélt, vagy valós akadályokba is ütközhet a kijelölése, a jó hír az, hogy tanulható. A határok meghúzása mindig rólunk szól, és minket szolgál, és az emberi méltóságunk, és személyiségünk védelmében történik.  A határok húzása tehát az önbecsüléssel függ össze. Sokkal többet jelent annál, mint megtanulni, nemet mondani, többet annál, hogy egy másik emberrel közöljük, meddig mehet el, és persze nem használható arra, hogy egy másik embert manipuláljunk vagy kontrolláljunk. Ha nincsenek határaid, akkor sérül a személyiséged, az önbecsülésed és a biztonságod. Ahhoz, hogy meg tudjuk húzni határainkat el kell döntenünk, hogy mit akarunk megvédeni, milyen értékeket tartunk fontosnak, amit óvunk-védünk, mi az, amit nem tolerálunk, és amit nem engedünk. Ha saját magunkban tisztáztuk a határainkat, akkor ezt szeretettel, ugyanakkor világosan, és határozottan kommunikálni kell a környezetünk felé, és el kell fogadtatni másokkal.  Előfordulhat, hogy eleinte nemtetszést vagy ellenszenvet válthat ki, ilyenkor azonban következetesen álljunk ki saját magunkért, így ha bele is telik némi időbe, az elfogadás végül átalakul tiszteletté.

Sokan a személyes határok meghúzását tévesen azonosítják az önzéssel, pedig ez sokkal inkább a magunkkal való törődés, amiért nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásunk legyen. Ha vannak határaink, akkor tiszteljük magunkat, tudunk és merünk dönteni, választani a saját életünkben. Saját határaink meghúzásával jobban tudjuk kezelni konfliktusokat, kevésbé leszünk stresszesek, magabiztosságot és a szuverenitás érzését adják. Növeljük az önbecsülésünket és az önbizalmunkat, képesek leszünk döntéseket hozni, és segítenek az egészséges kapcsolatok kialakításában is. A határaink nincsenek kőbe vésve, időnként felülvizsgálhatjuk őket, és szükség szerint átszabhatjuk, vagy módosíthatunk rajtuk. Klienseim és saját magam tapasztalata alapján az a véleményem, hogy megéri felmérni és foglalkozni a saját igényeinkkel, és felállítani határainkat, hiszen ez által a mindennapi életünk egyszerűbbé válik, kevesebb konfliktusban lesz részünk, nem szorulunk magyarázkodásra, ugyanakkor sokkal több időnk lesz a számunkra fontos kapcsolatainkra és dolgainkra.

„Bölcsen kezelve a „nem” az önazonosság eszköze, egyfajta pajzs az ellen, hogy kihasználjanak. Gyakran bátorság kell ahhoz, hogy kimondjuk. Nehezen fogadják majd, de a határok kijelölése felszabadító.” - Judith Sills