Felépülés
Egy veszteség feldolgozása azt jelenti, hogy elindulsz egy teljesebb élet felé.
Az előbbi mondat a gyászfeldolgozás lényege, ezt sokszor el szoktam mondani, ha azt kérdezik tőlem, hogy „Mi értelme van a feldolgozásnak?”, vagy a „Mi lesz a feldolgozás után?”? A veszteség kéz a kézben jár a változással, változásokkal, ha tetszik, ha nem. Hiszen, gyászt okoz minden olyan változás, ami életünk addigi megszokott rendjének felborulását okozza. A gyászfeldolgozás soha nem azt jelenti, hogy a gyászfolyamat végleg lezárult, a fájdalom örökre eltűnik, sokkal inkább arról szól ez az érzelmi kavargásokkal és hullámzásokkal teli időszak vége, hogy önmagunkat jobban megismerve, az új körülményeinkhez és élethelyzetünkhöz igazodva, alkalmazkodva fokozatosan újraszervezzük az életünket.
Ez a folyamat, ami „lezárás” és egyben újrakezdés, azonban mindenkinél máshogy történik, más ütemben, ami nem is meglepő annak tudatában: ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma gyász sem. A veszteség utáni újrakezdés minőségét nagyban befolyásolja a gyászfeldolgozás, aminek segítségével -többek között- megismerjük önmagunkat, megkapjuk saját válaszainkat a kérdéseinkre, új megküzdési technikákat sajátítunk el, és megismerjük erőforrásainkat. És itt van talán a legfontosabb dolog az újrakezdés szempontjából, hogy pontosan fel tudjuk mérni, és meg tudjuk fogalmazni a saját szükségleteinket. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy különböző helyzetek más-más megoldásokat kívánnak. Van úgy, hogy a jól bevált és megszokott dolgok nem használhatóak. A nyitottság, és az új dolgok befogadása hatékonyan segíti a gyászból való felépülést.
Látható, hogy a gyászfeldolgozás egy komplex és összetett folyamat, hatalmas önismereti nyereséggel, így aztán nem meglepő, hogy számos csodás felépülésnek lehettem tanúja a hivatásom során. Ez az élethelyzet ugyanis tálcán kínálja azokat a lehetőségeket, amikről korábban lemondtunk, vagy éppen azt gondoltuk, nem lennénk rá képesek, vagy amikre tiszta szívvel vágytunk, csak éppen magunknak sem mertük bevallani, és hagytuk feledésbe merülni. Míg egy kívülállónak vagy a saját környezetünknek néha meglepő lehet egy újraépített élet, vagy annak egy eleme, aki épp elkezdi az élete új szakaszát, számára mi sem természetesebb. A gyászból való felépülésnek ez a csodája, újragondolni magunkat, az életünket, és kialakítani úgy, ahogy nekünk a legjobb.
„Az újrakezdés (…) nem azt jelenti, hogy teljesen szakítani a múlttal, hanem teremteni valami újat azzal a tudásbázissal, ami már megvan.” - Fluor