A tárgyak segítő szerepe a gyászban
Tárgyainknak „élete van”, szoktam mondani. Meglátjuk, megvásároljuk őket, ajándékba kapjuk, esetleg hosszabb ideig gyűjtögetünk rájuk.
Használjuk őket naponta, hetente vagy még ritkábban. Időnként eltűnnek, aztán ugyanolyan rejtélyes módon előkerülnek. Személyre szabjuk őket, kifejezzük magunkat a tárgyaink által. Mindennapjaink szerves részei, és segítenek minket a munkavégzésben, a háztartási feladatokban, az élet számos területén. Egyes tárgyak generációkon át képesek őrizni eredeti állapotukat. Más tárgyaink kopnak, csorbulnak, fakulnak, elveszítik a formájukat, nyomot hagy rajtuk az idő. Mindenkinek vannak kedves és nélkülözhetetlen tárgyai. Vannak, amik végig kísérnek minket, másokat csak életünk egy-egy szakaszában használunk.
A tárgyak segítő szerepe gyakran megjelenik, amikor hagyaték részeként kerülnek hozzánk. Fontossá válnak, felértékelődnek, még akkor is, ha nem mindent tartunk meg.
„Anyám kedvenc parfümjéből időnként fújok egyet, ha nagyon hiányzik. Az ismerős illat megnyugtat.”
„Apám soha nem késett, pontos ember volt. Én az egész családot őrületbe tudtam kergetni a késéseimmel, egyedül apámat nem. Halála után az óráját őriztem meg, most is azt hordom. Néha szinte érzem a csendes biztatását. Sokat jelent számomra.”
„Nagyszüleim házából egy hatalmas tálalószekrényt vittem haza, a szekrény méretéhez képest irreálisan kicsi lakásomba. Azóta sem bánom. Ahányszor csak ránézek, eszembe jutnak a gyerekkorom boldog nyarai. „
„Anya imádta a bizsu ékszereket. Ő nem csak viselte, a kedvenc időtöltései közé tartozott a velük való foglakozás. Halála után jó pár darabot megtartottam. Amikor viselem őket, különlegesnek érzem magam. ”
„Nem tudtam mit kezdeni a férjem dolgozószobájával, ami telis-tele volt a munkájához kapcsolódó holmikkal. Kidobni semmiképpen sem szerettem volna. Végül a férjem volt kollegáinak ajándékoztam az egész gyűjteményt, akik többször kifejezték, mennyire örülnek neki. Szó szerint megkönnyebbültem, hogy jó helyre kerültek a dolgai. Sikerült a férjemhez méltó döntést hozni.”
„Külföldön élek, mikor apám halála után a lakását számoltam fel, tudtam esélytelen mindent magammal vinni. Úgy gondoltam, a holmik egy részét eladom. Azt találtam ki, hogy „ár alatt” olcsóbban hirdetem, így tudok a vevők között válogatni. A számításom be is jött, el tudtam dönteni, kinek adom el apám dolgait.”
„Szüleink halála után egy doboz családi fényképet találtunk, tele régen elfelejtett képekkel. Az öcsém vállalta, hogy digitalizálja a fotókat. Készített egy montázst is, az a gépem háttérképe. Nagyon sokat jelent számomra.”
A fenti példák szépen bemutatják, hogy a szeretett személytől ránk maradt tárgyak hogyan segítenek az emlékezésben, és milyen pozitív érzelmek kapcsolódnak hozzájuk. Ezt a felvetést erősíti személyes élményem is, hiszen nekem is van féltve őrzött kedves tárgyam.
„Nem csak mi élünk: mindennapos használatuk folytán a tárgyak is velünk élnek.” - Ilse Crawford