Vegye fel velem a kapcsolatot: +36-70/629-0945

Blog

A mozgás és a mentális egészség kapcsolata

Kerekes Anikó
2023.10.06 07:30
A mozgás és a mentális egészség kapcsolata

A testmozgásnak számos előnye van a fizikai és mentális egészség szempontjából is.

A testi előnyök nagy részét majdnem mindenki ismeri, a teljesség igénye nélkül: jótékony hatással van a keringési- és légzésrendszerre, a mozgáskoordinációra, az ideg- és immunrendszerre. Fontos szerepet játszik az ideális testsúly elérésében és megtartásában. Láthatjuk, hogy mennyi pozitív testre gyakorolt hatása van a mozgásnak, én most mégis a mentális oldalról szeretném megközelíteni a mozgás, a sport lélekre gyakorolt hatását. Az idegrendszerben a testmozgás hatására olyan anyagok szabadulnak fel (endorfin hormon, dopamin), amik javítják a hangulatot, fájdalomcsillapító hatással rendelkeznek, sőt, aktivizálják az agy tanulásért és memóriáért felelős részeit. Többek között ezért van fontos szerepe a demencia és az Alzheimer-kór megelőzésében, illetve, ha már kialakultak ezek a betegségek, akkor az állapot romlásának megakadályozásában. Lássuk mik a testmozgás mentális, egészségre gyakorolt pozitív előnyei: boldogságérzetet ad, a mozgásból fakadó fittség pedig az önbizalmat növeli. A mozgás oldja a szorongást, csökkenti a stresszt. Javítja mind az alvás, mind az általános életminőségét, javítja és csökkenti a depresszió tüneteit. A szabadtéren végzett fizikai tevékenység javíthatja a kognitív teljesítményt, serkenti a kreativitást és növeli a munkateljesítményt. Egy nehéz élethelyzetben is nagyon sokat segít, ha nem hagyjuk abba a mozgást, vagy épp akkor kezdünk neki. Munkám során az alábbi tapasztalatokat gyűjtöttem össze azzal kapcsolatban, hogy egy veszteségfeldolgozási folyamatban milyen szerepe van a mozgásnak:

„A veszteség előtt a nagycsaláddal együtt járó kötelezettségek mellett az egyéni mozgást nem igényeltem, eszembe sem jutott. A sportolásra való igényemet bőven kielégítették a családi kirándulások, túrák és a síelések. A férjem állapota a betegsége kezdetén még jobb volt, kicsit javult is, ekkor az ő kezdeményezésére együtt kezdtünk sportolni, ami nagyon jó volt, és nagyon fontossá vált számunkra ez az új közös tevékenység. Ez sajnos csak egy átmeneti időszak volt, az állapota folyamatosan romlott, és a betegsége utolsó stádiumában már semmi mással nem foglalkoztam csak az ápolásával. A veszteség után az első fájdalmas időszakban csak ettem és ki sem mozdultam. Egy, a család által szervezett nyaraláson készült fényképeket látva döntöttem el, hogy kezdeni kell magammal valamit, mert elhíztam, és a férjem elvesztése mellett, a saját testemet és az addigi megszokott kinézetemet is elveszítettem. Edzőterembe kezdtem járni és személyi edző segítségével kezdtem edzésbe, majd később ezt kiegészítettem otthon végezhető sportolással is, sőt volt, hogy kicsit túlzásba is estem. Egészségi okok és az alakom miatt kezdtem bele a sportolásba, de lelkileg lettem jobban, ma már ki merem mondani, hogy a fizikai fitt kinézet ellenére, lelkileg adott többet a mozgás. Újra napirendem lett, értelmes elfoglaltsággal töltöttem ki a napokat, volt mit várni, és volt mivel foglalkozni. Szinte úgy hatott rám, mint egy gyógyszer, amit ha beveszek, boldog leszek. A sport az életem része lett, igaz kisebb-nagyobb megszakításokkal (Covid, sérülések), de folyamatosan mozgásban vagyok, sőt új célokat is kitűztem magam elé; a Balaton átúszásra készülök, amit olyan komolyan gondolok, hogy már a környezetemmel is megosztottam a célom.”

„Amikor egyedül maradtam, nagyon sokáig kimozdulni sem tudtam, a családom segített az intéznivalókban. Aztán mikor végre rászántam magam a mozgásra, a régi helyeken sétálva megint csak bánatot érzetem, és nem volt kedvem a mozgáshoz. Akkor sikerült jobban érezni magamat lelkileg, amikor a régi túrázós barátokkal újból túrázni kezdtem. Ma már nevetni is tudok velük a vicces emlékeken. A mozgás fontos része lett az életemnek, és továbbra is túrázok, egy vidám társaságban, ahol jól érzem magam. A baráti kapcsolatoknak köszönhetően újra olyan emberek vesznek körül, akikkel közös az érdeklődési kör, és megoszthatom a gondolataimat, sokat beszélgetünk, és nem vagyok egyedül. A mozgásnak köszönhetem, hogy társaságban vagyok, és lelkileg is jobban érzem magam, és az egészségi állapotomnak is jót teszek.”

„Egy szakítás után kerültem padlóra, annyira, hogy még a munkámmal sem foglalkoztam. Egyszemélyes vállalkozásom van, így viszonylag hamar szinte az összeomlás szélére került az is. A barátaim kitartó unszolására kezdtem bele a sportba, előtte nem sportoltam, és kedvem sem volt az egészhez. Soha nem gondoltam volna, hogy pont a mozgás fog átlendíteni a mélyponton. Viszonylag hamar kialakult a rutin, és pár héten belül már kapaszkodtam a mozgásba. A külsőm is változott, nőtt az önbizalmam, ami épp jókor jött, és rendezettebb lett az életem, amit a családom és a barátaim is észrevettek. A mai napig sportolok, szeretem a közösséget, és sokkal jobban érzem magam.”

„Egy súlyos műtét után mozdulni sem bírtam. A félelem és a fájdalom letaglózott. Csak feküdtem és arra gondoltam, mi lesz így velem, mi lesz az életemmel ezek után. pár nap után megjelent a gyógytornász, és azt mondta, hogy el kell végezni a feladatokat. Mondtam neki, hogy mozdulni sem bírok, de megnyugtatott, hogy menni fog. Sikerült végig csinálnom elsőre az apró kis mozdulatokat. Mindet. Ebbe a sikerélménybe kapaszkodtam bele, a legrosszabb időszakban, amikor egyedül maradtam a kilátástalansággal. Onnantól kezdve miden nap, míg haza nem engedtek, gyógytornáztam. Otthon is folytattam, a veszteségfeldolgozás mellett ez segített az újrakezdésben.”

Véleményem szerint a mozgásnak fontos szerepe van a lelki egyensúly megteremtésében, egy veszteségfeldolgozási folyamatban pedig komoly segítség, kapaszkodó lehet.