A gyász tanúja
Minden gyásznak megvan a maga tanúja, aki közelről vagy éppen távolabbról, ám a gyászoló mellett van, ott is marad, és végig követi a gyász időszakát.
Amikor egy gyászolót kísérek, szinte minden alkalommal felbukkan az a személy, aki ebben a nehéz élethelyzetben végig mellette marad. A kezdeti nehéz időszakban természetes az, hogy a gyászolót többen is támogatják, és a környezete (család, barátok, szomszédok, munkatársak) szinte egy emberként mellette áll. Mindenki a maga módja igyekszik segíteni, könnyíteni a terheken. Ám néhány hónap eltelte után az emberek nagy része visszatér a saját élete kerékvágásába. Egy valaki kivételével, aki végig támogat ezen a sokszor nehéz és fájdalmas úton.
Van, hogy ez a kapcsolat már a veszteség előtt is szoros volt, sok mindent megéltek együtt már korábban is, jól ismerik egymást, a másik körülményeit, és természetesen egymás teljes bizalmát élvezik. Egy ilyen barát jelenléte hatalmas segítség, hiszen nem csak támogat, hanem jelen van a legsötétebb órákban, meghallgatja a gyászolót, és növeli a biztonságérzetét is. Ugyanakkor előfordul az is, hogy a támaszt nyújtó személy váratlanul sodródik a gyászoló mellé, alig, felszínesen vagy egyáltalán nem ismerte korábban. Mégis ő lesz az a személy (ahogy a gyászolók meg szokták fogalmazni: „álmomban nem gondoltam volna…”), aki mellettünk van, és akinek a jelenléte komoly segítséget jelent. Az is előfordulhat, hogy egy korábbi megromlott, fellazult vagy akár felbomlott kötelékben éppen a gyász hozza el a kapcsolat javulását, szorosabbá válását.
A tanú, aki nem csak sok mindent hall és lát, megért, jelen van, és vigasztal; hanem általában a gyászból való felépülés után is erős szövetséges, barát marad.
„Néha szükségünk van valakire, aki hisz bennünk, aki támogat minket, amíg nem bírunk a saját lábunkra állni.” - Jessica Park