A feldolgozás jutalma

Amikor valakit egy veszteség ér, megjelenik a fájdalom, a kétségbeesés. Hirtelen nem is tud mással foglalkozni, mint a veszteséggel. Minden jelentéktelenné válik, és bele sem tud gondolni abba, hogy a veszteség által nem csak elveszít, kap is.  Egy szakember által kísért feldolgozással nem lehet átugrani, megspórolni a sokszor fájdalmas és nehéz feldolgozás folyamatát, mégis számos előnye van, ha ezt a formát választjuk. Ilyen például, hogy egy nehéz élethelyzetben nem vagyunk „egyedül”, maga az a tudat, hogy egy szakember segít, önmagában adhat egy kapaszkodót. Egy bizalmi, és támogató ülés alkalmával olyan érzéseket és gondolatokat is őszintén megosztunk, amit esetleg még a környezetünkkel sem. Nézzük meg, milyen folyamatokból áll egy veszteségfeldolgozás? Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma gyász sem. A veszteségfeldolgozásnak leggyakrabban az 5 szakaszra tagolt formáját használjuk.

Az első szakasz a Tagadás és Izoláció - az elutasítás, a teljes magába fordulás, az üresség érzése és a külvilág kizárása, ami bár a környezet számára meglepő és sokszor érthetetlen, mégis teljesen normális emberi reakció.

A második szakasz a Harag - a harag, a dühkitörések, a „mindenki hibás” érzés ilyenkor mindenkire kivetül, hibáztatás, és felelősök keresése. Itt már megjelenhetnek a testi tünetek is, mint az átvágytalanság, álmatlanság vagy egyéb egészségügyi panaszok. Ezt a legnehezebb elviselni a környezetnek. Szakember nélkül sokan ragadnak meg ebben a fázisban. Ilyenkor a legkülönbözőbb érzelmi állapotok váltják egymást a haragon át a szomorúságig, majd a legváratlanabb pillanatokban erős dühkitörések fordulhatnak elő. A feldolgozás folyamatai összemosódhatnak egymással.

A harmadik fázis az Alkudozás – mivel a hibáztatás nem vezetett eredményre, alkudozás kezdődik, még nem képes szembenézni a veszteséggel, és maga az alkudozás védi a fájdalmas valóságtól. A múltban élve, a „Mi lett volna ha…” és a „Bárcsak...” kezdetű mondatok, gondolatok ideje ez.

A negyedik szakasz a Depresszió – mivel az alkudozás eredménytelen, elkerülhetetlen a szembenézés a ténnyel, hogy veszteség ért minket. Erősödik a racionális elfogadás. A mély szomorúság, és a tudatos emlékezés időszaka. Ez a szakasz feltétlenül szükséges az utolsó szakasz előkészítéséhez.

Ötödik szakasz az Elfogadás – ilyenkor következik a korábbi élethez való visszatérés, a veszteség utáni új élet kialakítása, ismét tud bűntudat nélkül örülni dolgoknak. Egy feldolgozott veszteség után, óhatatlanul szembesülünk a bennünk végbemenő változásokkal. Kialakulhatnak új szokások, rutinok; ilyen lehet egy komoly betegségből való felépülés után, az egészségre jótékony hatású mozgás bevezetése a mindennapokba, az étrendváltoztatás, szűrővizsgálatok fontosságának felismerése – esetleg a környezet figyelmének felhívása erre -, vagy éppen egy kényszerű lakóhelyváltás következményeként egy fontos ember vagy közösség megismerése. A feldolgozás által felismerjük saját erőforrásainkat, amiket beépítve az életünkbe, magabiztosabbá válhatunk. Olyan dolgokat is felfedezhetünk magunkban, amikről nem is tudtunk, hogy rendelkezünk velük, vagy nem is gondoltunk segítő eszközként rájuk. Gyarapíthatjuk a megküzdési technikáinkat, így később több eszközhöz tudunk nyúlni egy veszteség esetén. Meg tanulunk saját magunkból meríteni. Ezeket hívom a veszteségfeldolgozás Jutalmának.

Évek múltán hasznos lehet egy-egy veszteségre visszatekinteni, és már egy más lelkiállapotban megvizsgálni, mi, vagy szerencsésebb esetben mik azok, amiket a veszteség által kaptunk.

„Aki Önmagát legyőzte, azt nem lehet legyőzni! Az verhetetlen. Erős. És derűs.” - Müller Péter