A veszteségről

A veszteség nem csak haláleset kapcsán lép fel, az életünk során számtalan formában találkozhatunk vele. A teljesség igénye nélkül, ilyenek pl. családi kapcsolat megromlása, válás, munkahely elvesztése, bizalomvesztés, szakítás, vetélés, egzisztenciális veszteség, baráti kapcsolat megszakadása, abortusz, költözés másik országba, testrész elvesztése, tartós betegség állapota, társállat elvesztése. Ezek csak részleges listát adnak a lehetséges veszteségekről.

Gyászt okoz minden olyan változás, ami életünk addig megszokott rendjének felborulását okozza. A veszteség okozta érzelmek a fájdalom, az ijedtség, az elveszettség, az üresség, a zavarodottság, a kétségbeesés, a tehetetlenség, a düh, a magány, a szégyen, a reménytelenség, és még folytathatnám a sort. Általános vélekedés a veszteségek elszenvedése után, hogy jobb eltemetni a szomorúságot, el kell foglalni magunkat és meg kell próbálni erősnek maradni, mással is megesett már ez, sőt! sokkal rosszabb is, engedd el, .... Az ilyen és ezekhez hasonló klisék miatt a veszteségre adott természetes gyászreakciót elfojtjuk magunkban, így a fel nem dolgozott veszteségeink halmozódnak, és van, hogy a legváratlanabb élethelyzetekben jelentkeznek újra.

Azt gondoljuk, a veszteségfeldolgozással nem kell addig foglalkozni, míg közvetlenül nem ért minket haláleset miatti gyász, pedig az igazság az, hogy mindent el kell gyászolnunk, amit elveszítettünk. Gyakori reakció veszteség esetén, a munkába, különböző tevékenységekbe, esetleg az alkoholba való menekülés. Ez hatalmas energiát emészt fel, és gátol abban, hogy a jelen életünkben lévő kapcsolatainkra tudjunk figyelni, és azokat jól megélni. A feldolgozott veszteség lehetőséget ad arra, hogy az elszenvedett veszteségre bűntudat, fájdalom, harag és megbánás nélkül tudjunk visszagondolni.

Hosszú évek távlatából, a feldolgozott veszteségeinkre visszatekintve, láthatjuk azt is, mit kaptunk általa, mit tanultunk önmagunkról, miben fejlődtünk. Ezek a megdolgozott gyász ajándékai.