A gyászról

A halál az életünk természetes része, ami elkerülhetetlen, mégis keveset tudunk, és még kevesebbet beszélünk róla.

A veszteség élményére adott érzelmi, és viselkedésbeli reakciót hívjuk gyásznak. A gyászreakció egy normális emberi válasz a veszteségre. Mégis a gyász tabusítva van, a társadalmunk elzárkózik, elfordul a halál, a haldoklás és a gyászolók elől. Kényelmetlenül érezzük magunkat egy gyászoló jelenlétében, általában hallgatunk, zavartan igyekszünk tudomást sem venni róla. Nem tudjuk mit mondjunk, eszköztelenek vagyunk, ezért az “amiről nem beszélünk, az nincs is” hozzáállás gyakori reakció. Ebből adódóan elvárás a társadalom és a környezet részéről (sokszor még a közvetlen családtól is), hogy a gyászoló minél hamarabb térjen vissza a „normál hétköznapokba”, mintha mi sem történt volna.  Így maga a gyászoló is úgy érzi, hogy nem akar a gyászával a környezete terhére lenni. Keressük a gyors megoldásokat, minél hamarabb túl akarunk lenni rajta. Pedig a gyászhoz pont ennek az ellenkezőjére lenne szükség,  időre és térre. Ezt különösen nehéz biztosítani a mai felgyorsult életünkben.

A halál és veszteség köré épült tabusítás témakörét számomra Várnai Zseni költő írta meg mély őszinteséggel.

„ Én úgy igyekszem megnyugodni:

már a szívem sem mer dobogni,

lélegzetem is visszafojtom,

és ami fáj: én ki nem mondom,

csitítom magam, hogy ne sírjak,

hogy semmi szomorút ne írjak:

maradjon meg a néma bánat

ott bent a szívben önmagának! ”

(Várnai Zseni: Néma bánat, részlet)

Pontosan ezért fontosnak tartom, hogy beszélnünk kell a halálról. Nyitottnak kell lennünk arra, hogy szembenézzünk azzal, hogy az elmúlás az élet része. Sajnos Magyarországon a halál a legnagyobb tabuk közé tartozik. A mai napig nem merünk beszélni róla. Ez pedig megakadályozza, hogy a gyászban lévő személyek időben a gyászfeldolgozás támogató közegébe kerüljenek.

Ha egy veszteség nincs elgyászolva, az hosszú távon negatívan kihat az életünkre. Rögzülhet bennünk a félelem a veszteségtől, haláltól. A lelki fájdalom sokszor testi tüneteket okoz, rátelepedik a családi és baráti kapcsolatainkra, negatívan befolyásolja a környezetünkhöz való hozzáállásunkat. A gyászfeldolgozás szükségessége vitathatatlan.